Testi szint: szív (a lélek, a szeretet, szerelem, az érzelmek székhelye, energetikai
központ).
Tüneti szint: a szív állandó megfigyelésének kényszere; a szív (fizikai) szükségleteinek
rendeljük alá cselekedeteinket, sőt egész életünket: túlságosan, kényszeresen kíméljük
magunkat; a test túlértékelése, a lélek elhanyagolása: minden a szív körül forog, de csupán
testi szinten; túl sokat „hallgatunk” a fizikai értelemben vett szívre, és megfeledkezünk
arról, hogy ez valójában lelkünk központja; csak fizikai értelemben fogadunk szót a
szívnek, de igazából nem hallgatunk rá, képtelenek vagyunk meghallani valódi, lelki
szükségleteit; az én szétesésétől való félelem; félelem attól, hogy minden tönkremegy,
felrobban; ragaszkodás, félelem az elválástól, szimbiózisszerű, betegesen szoros
párkapcsolat; félelem attól, hogy egyedül nem vagyunk teljesek; halálfélelem; agresszív
kitörések az olyan „természetfeletti” erőkkel szemben, amelyek fogságban tartják a szívet
(gyakran az anyafigura ellen); a testi értelemben vett „szívtelenségtől” való félelem.
Photobucket
Feldolgozás: helyezzük szívüket – lelki értelemben – életünk középpontjába;
gondoskodásunk tárgya ezentúl a lelki értelemben vett szív legyen a testi helyett; tanuljunk
meg valóban szeretni: ragaszkodni a másik emberhez (párunkhoz), figyeljünk
egymásra; szembeszállás az egóval; engedjük el a bennünk uralkodó, domináns
anyafigurát; szabadítsuk fel magunkat a függőség alól; tudatosítsuk magunkban az
agressziót, legfőképpen a nyomás alóli felszabadulás agresszívan megjelenő vágyát;
találjuk meg önmagunkat, foglalkozzunk tudatosan a halál témakörével, és békéljünk
meg létezésével; akár pszichoterápia segítségével.
Feloldás: legyünk bátrak
(„oroszlánszívűek”); ne csak panaszkodjunk, hanem merjünk „robbantani” (=
változtatni) is; hallgassunk a szív szavára, éljünk szívből, hiszen ez az én feladata a
kozmikus tudat tengerében.
Ősprincípium: Nap (szív)-Plútó (kényszer).
Forrás: Ruediger Dahlke: A betegség, mint szimbólum.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: