2015.01.22. – Katarzis
Jelenleg három égitest is a Halak jegyében tartózkodik, miközben felettük a Vízöntő csillagai ragyognak: a Mars, a Chiron és a Neptunusz. Az elmúlt napokban úgy érezhetted, valami nem tiszta körülötted, rosszat sejtettél és túlpörögtél bizonyos dolgokon. Elméleteket gyártottál, fantáziád kimeríthetetlenül és fáradhatatlanul tolta a nem-fizikai szemed elé a különböző képeket, látomásokat. Úgy érezted, a múlt karmikus dolgai (Chiron) ismét visszaköszöntek, s a képzelt dolgok (Neptunusz) összezavartak és tehetetlenséget, sőt, önhergelő állapotot (Mars) idéztek elő. Csütörtökön a Hold is csatlakozik a három planétához. Lelkedben talán érezted, hogy a fenti kényszerképzeteknek nincs létjogosultsága, ám jó néhány múltbéli emléked előtörése miatt akaratodon kívül belelovaltad Magad ebbe a lehetetlen és képtelen állapotba. Ha gyomrodban görcsöt éreztél, netán az esti órákban hányinger, hányás gyötört, mind-mind a Te belső frusztrációdat érezhetted ily módon. Egyszerre kavargott Benned a szeretet, a vágyakozás, a gyermeki rácsodálkozás, de a bizonytalanság-érzet, esetleg az átvertség érzése is felüthette fejét.
És akkor jöjjön a lényeg: a Hold holnap csatlakozik a három Halak jegyében lévő bolygóhoz.
A Hold a tudatalatti égiteste is, első körben az Enif (Epsilon Pegasi) csillaggal találkozik, amely merkúri/marsi jellegű, tehát lelked tomboló tengerét még jobban felkavarja. Ám az Enif a Pegazus, azaz a Táltos Paripa csillaga, s a Táltos Paripa nem ragad bele a megkövült érzésekbe, hanem kitörve azokból ugrik egy hatalmasat – maga mögött hagyva minden múlthoz kötődő rossz emléket, érzelmet, hitrendszert.
A Hold először a Neptunuszt éri el; segít felismerned, hogy a homlokod mögött lejátszódott képsorok valójában nem mások, mint a múltadból táplálkozó démonok, amelyeket kizárólag Te tudsz kiűzni lelkedből. E nap kiválóan alkalmas meditálásra, a múltból táplálkozó fájdalmak végleges kiiktatására. Utána megkörnyékezi a harcias vörös bolygót, a Marsot. Ez az együttállás lehet, hogy még egyszer, utoljára arra késztet, hogy könnyeid zuhatagával megszabadulj a félelmekkel átitatott kényszerképzeteidtől, melyeket elméd csupán poénból festett, de Te véresen komolyan vetted őket. Ez maga a Katarzis, amelynek lényege, hogy immár végleg elengedd a régi beidegződéseket, hiedelmeidet (“Úgyis megint ez lesz!!” – és társai…). Végül az esti órákban, a Sebzett Gyógyítóhoz, a Chironhoz érvén jelzi, hogy a lélek fejlődésének egy szakasza lezárult. Ezen a napon és pénteken is várhatók ehhez hasonló katarzis-élmények, melyek alatt a letapadt, felszakadó dolgok újra-élése hoz némi borzongást, de ezt követően mintha egészen más emberré válnál; a Való Énedre lelsz rá, aki bizalommal fordul mások felé, nem keresi a sötét szándékot és a mardosó érzéseket, mint például a féltékenység, a gyanakvás, a düh és a gyerekes dac, átadta az Égieknek, akik ezt átminősítve, magasabb manifesztációjukban adják vissza Neked. A léleksorvasztó érzelmeket az Egyetemes Szeretet váltja fel.