A Plútó holdjai
Charon: 1978. június 22.-én fedezte fel James W. Christy amerikai csillagász. Kharón görög mitológiai alak, Erebosz és Nüx gyermeke, az Alvilág révészeként a holt lelkeket ladikjában ő szállította át a Sztüx folyón. Mielőtt Christy felfedezte az objektumot, a tudósok körében elterjedt volt az elmélet, miszerint a Plútó eredetileg a Neptunusz egyik holdja volt. A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plutóénak). A Plutó forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé, mintha egy láthatatlan rúd kötné össze a két égitestet.
Nix és Hydra: Max J. Mutchler amerikai csillagász 2005. június 15-én a Hubble űrtávcső ACS kamerájával két, addig ismeretlen holdat azonosított a Plútó-Charon rendszerben; a két új égitest a Nix és Hydra neveket kapták. Nix a görög mitológiában az éjszaka istennője volt, aki a nap végén sötét szárnyaival beborítja a világot. Hydra (Hüdra) egy ősi, kígyóra emlékeztető vízi szörnyeteg volt, számtalan fejjel – írásokban több fej jelenik meg, mint amennyit az amfórafestők ábrázolni tudtak – és mérgező lehelettel. Hüdrával Héraklész végzett tizenkét próbája másodikaként.
Kerberos és Styx: 2011. július 20.-án a NASA bejelentette, hogy ismét két új holdat fedeztek fel a Plútó körül. A görög mitológiában Kerberosz az óriás Tüphón és a félig nő, félig kígyó alakú Ekhidna gyermeke, a Styx (Sztüx) pedig az az alvilági folyó, melyen keresztül Charon vitte át a holt lelkeket.
Mivel a Plútó holdjaival a Kuiper-övben kering, folyamatosan ki vannak téve a mikrometeorit-bombázásnak. Ennek következtében por-és jégdarabok szakadnak le a felszínükből. A Plútó és a Charon gravitációs ereje elég nagy ahhoz, hogy a törmelékeket visszarántsák, ám a négy kisebb holdé gyenge. A tudósok szerint idővel annyi anyagot veszítenek, hogy a holdakból porgyűrű fog képződni a Plútó körül.
Alig egy év múlva a New Horizons űrszonda eléri a Naprendszer peremén lévő Plútót és holdjait, hogy megkezdje kutatómunkáját a fagyos térségben. A NASA legfrissebb tájékoztatása szerint a pontos célba érés (2015. július 15.) előtt már 120 nappal, azaz 2015 márciusában már elkészülnek az első fényképek az űreszköz által, 90 nappal a találkozás előtt pedig már a Hubble űrtávcsőnél nagyobb felbontású fotókat tud készíteni, mégpedig 25 m/pixellel. Az űrszondát 2006. január 19.-én indították útjára Floridából, az SLC–41 rakétaindító állomásról. 2007 februárjában megközelítette a Jupitert, ahol az óriásbolygó gravitációs erejét kihasználva hintamanővert hajtott végre, növelve ezzel az eszköz sebességét. A Neptunusz felfedezése óriási szenzációnak számított, de sejtették, hogy a Neptunuszon túl is vannak még égitestek, ugyanis az Uránusz és Neptunusz mozgásában jelentkező zavarok egy másik, rajtuk kívül eső bolygó tömegvonzásával magyarázhatók. A Newton-törvények segítségével meghatározták ennek a planétának a lehetséges pozícióját, és Clyde W. Tombaugh fiatal amerikai csillagász 1930. február 18.-án azonosította az addig ismeretlen bolygót. Az új planéta a Plútó nevet kapta. A New Horizons útnak indításánál jelen volt Tombaugh özvegye, Patsy Tombaugh is. Clyde W. Tombaugh 1997-ben hunyt el.
A kép egy fantáziarajz a Plútó felszínéről, a képen látható legnagyobb kísérője, a Charon, illetve a Plútó távolságából adódóan igen gyéren pislákoló Nap is. Hamarosan azonban valódi fényképeket is láthatunk e titokzatos világról! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: