Mit ír Baktay Ervin (1890 – 1963), a híres magyar asztrológus a kereszténység és az asztrológia kapcsolatáról?
Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve (1989) (12-15.old)
“Az asztrológiát sokszor vallási szempontokból is támadják, vagy elítélik. Lássuk, mennyire jogosult ez az állásfoglalás.
A világ minden vallása, a magasabbrendű, fejlett vallások is tele vannak asztrológiai vonatkozásokkal. Szinte minden nagy vallási ünnep asztrológiai alapokon áll.
Ugyancsak rá fogunk mutatni a két úgynevezett kozmikus tengely sarkalatos pontjainak, az Oroszlán, Bika, Vízöntő és Skorpió csillagképeinek nagy szerepére a vallásokban. Egyelőre elég, ha megjegyezzük, hogy a katolikus (keresztény!) templomainkban látható jelképek, a négy evangélistával kapcsolatba hozott szimbólumok – az oroszlán, a bika, az ifjú (angyal) és a sas – az előbb említett négy sarkalatos égi pont ősrégi jelképei. Az Ószövetség egyes helyei és a János Jelenései egyértelműen, ismételten is utalnak erre a négy pontra. Ezek az ősi asztrológiai elemek azonban részben feledésbe mentek, részben az újkor óta még a vallás terén is többé-kevésbé érvényesülő racionalis irányzat folytán elvesztették eredeti jelentőségüket és mélyértelmű szimbólumokból felszínes allegóriákká halványultak.
De most nem ezekkel a kérdésekkel akarunk foglalkozni, hanem az esetleges egyházi ítélettel az asztrológiával szemben.
Az egyház nem ítéli el az asztrológiát. Egyetlen hittétel sincs, amelyből ezt lehetne kiolvasni. A történelmi tanúság is bizonyítja, hogy jelentékeny egyházi személyek foglalkoztak az asztrológiával, amíg ennek hitelét az új idők gondolkozása meg nem ingatta. Regiomontanus (Johannes Müller) korának egyik legjelesebb csillagásza és asztrológusa volt, utóbbi minőségében az úgynevezett horoszkópházak kiszámításának egyik módszerét dolgozta ki; Mátyás királyunk udvarában is asztrológusként müködött, majd IV Sixtus pápa regensburgi püspökké nevezte ki. A pápáknak kiváló asztrológusok álltak szolgálatukra, akik többnyire maguk is magasrangú papok voltak; ez a tény magában is bizonyíték arra, hogy az egyház az asztrológiát soha nem sorolta a tévtanok vagy a tilalmas gondolatrendszerek közé. Kepler a buzgó katolikus Rudolf császárnak készített horoszkópokat; Richelieu bíbornok, a francia nagyhatalom megalapozója, minden lépésében udvari asztrológusának, Morin-nek horoszkópszámításaira támaszkodott.
Ismételjük, hogy amennyiben ma egyházi személyek kifogást emelnek az asztrológia ellen, ebben nem hivatkozhatnak sem hittételekre, sem egyházi döntésekre. Az ellenvetés sokszor csupán tévedésen és az asztrológia félreértésén alapszik.
Így pl. egyik legkiválóbb magyar egyháztudósunk Aquinói Szt. Tamás bölcseletének ismeretében azt mondja az asztológusokról, hogy ezek tagadják az isteni gondviselést, mert az emberi sors irányítását a csillagoknak tulajdonítják. Ez bizony súlyos tévedés, mert egyetlen komoly asztrológus sem tulajdonítja a sorsot közvetlenül a csillagok hatásának, s a csillagokban nem látnak végokot. Ellenkezőleg, az asztrológia hangsúlyozottan tanítja, hogy a csillagok csak Isten és az egyetemes Törvény akaratának közvetítői; belőlük felénk sugárzó erőhatások csak módosulásai a Világegyetem nagy központi erejének, Isten létárasztó és törvénytszabó akaratának. Az asztrológia sosem lehet vallásellenes, hiszen éppen azt igazolja, hogy felsőbb erő és akarat, a mindenségen keresztülkasul átáradó egységes törvény uralkodik mindenben, s amit a horoszkópból kiolvas, az csak csekély és vázlatosan mesejtett része az egyeztemes törvényszerüség határtalan egészének.De megcáfolja a fenti ellenvetést maga Aquinói Szt. Tamás, a keresztény bölcselet apja, mert az asztrológia alaptételét félreérthetetlenül helytállónak tartja.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: